www.terasz.hu - Fekete Vali, Koszits Attila - 2008. 10. 29.

Ha Pécsi Nemzeti Színház, akkor Pécsi Balett, így van ez már lassan 50 éve. A Pécsi Balett az elmúlt évtizedekben a magyar tánckultúra meghatározó együttese volt. Jelenleg Markó Iván egykori tanítványának, Vincze Balázsnak a vezetésével ismét új stílust és közönséget teremt magának. 
 
Vincze Balázs, az alapító Eck Imre koreográfiai hagyományának megőrzése mellett, arra törekszik, hogy új, kortárs stílust - a klasszikus balett-től akár a street dancing ívelően - hozzon létre együttese számára, amivel saját, elsősorban fiatal közönségüket kívánja megszólítani. Bátran nyúl a balett-színpad klasszikusaihoz, hogy azokból mai, egyfajta látomásos előadást hozzon létre. Ilyen előadás volt a tavalyi évadban a Spartacus 2076, amely az ókori témát futurisztikus, afféle Mad Max környezetbe helyezte. A balett szövegkönyvét, Böhm György jegyzi. A történet egy ősrobbanás utáni világban játszódik. A kataklizma következtében a nagyvárosok társadalma fölbomlott, elfogyott az ivóvíz, élelem, kegyetlen küzdelem indul a túlélésért. Maradt egy olyan terület, ahol nem pusztultak el a régi életmód feltételei, innen ragadják el az embereket és teszik rabszolgává. Ám akad egy férfi, aki erős, tiszta, bátor és szembeszáll az embertelen rendszerrel, az immoralitással. A darab elektronikus zenéjét Riederauer Richárd szerezte. Az előadást a nagy sikerre való tekintettel az idei évadban is tovább játsszák.
 
Az együttes új, idei bemutatóját már a Nyári Színházban láthattuk. Aki azonban akkor elmulasztotta volna, november 7-től megtekintheti a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán Ravel világhírû klasszikusát, a Bolero-t, amit számos nagy előd után (gondolok itt például Maurice Béjart-ra vagy Markó Ivánra) Vincze Balázs fogalmazott balett-színpadra.
?A Bolero egyébként már két éve a fejemben van? ? vallott a nyári bemutató előtt a Pécsi Napilap hasábjain Vincze Balázs ? ?(?) de nem tudtam, hogy mivel illesszem össze. Nagy falat ez, alig mertem hozzányúlni. Igen jól hangszerelt klasszikus mû, s míg mások az erotikát, a szenvedélyt látják meg benne, én a férfi és a nő kapcsolatát legyengítettem, sokkal inkább az ?ember? történetét emeltem ki. A zene a halk indítástól a robbanásszerû befejezésig halad, ennek megfelelően a kezdettől a végig egy teljes életpályát rajzoltam meg. A legfontosabb alak Animus-Anima, aki gerjeszti a körülötte lévő dolgokat, még a zene is a kezében koncentrálódik. Nem ő a teremtő, de egy hurrikán, aki lokálisan összpontosít mindent. Van ugyanakkor a Boleróban több olyan rejtett dolog is, amire szeretném felhívni a figyelmet. A középszerûséget igyekszem pellengérre állítani, vagyis azt a jelenséget, ami napjainkban mindenütt felfedezhető: az átlagnál többet mutató figurát kikezdik, elpusztítják, főként, ha túlzottan színes, céltudatos egyéniség.?

Vincze egyéni látásmóddal, meglepő színpadképpel és jelmezekkel a világ és az ember teremtésére, a természet állandó körforgására, megújulására helyezi a hangsúlyt, a középpontban az e folyamatot irányító Animus-Anima alakjával (Koncz Péter/Molnár Zsolt) és a körülötte rajzó nyolc táncosnővel. S hogy a visszahúzó erőt képviselő széptestû sokadalom legyőzi-e a természetfeletti erővel bíró animátort? Kiderül a kortárs (tánc)reflexiókra épülő előadásból.

Az est másik darabja Herczog István nagysikerû koreográfiája Carl Orff Carmina Burana-jára, ami már tíz esztendeje is bizonyított.

Herczog István, korábban a dortmundi balett koreográfusa, majd a Pécsi Balett korábbi igazgatója azóta visszavonult, de a felújított darabot maga tanította be.

Elmondása szerint ezúttal feszesebb, tömörebb lesz a mû, mint a ?97-es pécsi előadáson, de lényegét tekintve ragaszkodott az eredeti koreográfiához, amelyet ? anno ? Nicolás Pasquet felkérésére Neubrandenburg templomterén mutattak be.
 
A történet elején hatalmas égiháború egy angyalt röpít a színre, aki eztán a földiek között számos bonyodalmat okoz. A Carmina Burana is gyakran megihlette a koreográfusokat, ám Herczog nem csupán érzelmeket, hangulatokat, képeket, fiktív viszonyokat ábrázol, hanem egy kerek történetet mesél el. Böhm György parádés librettója nem az Orff mûben felhangzó világi versek feldolgozása, de azok hangulatát, hol vaskos, hol lírai szerelmes, erotikus humorát feltétlenül tükrözi.

Érdekesség, hogy Czebe Tünde (Vénkisasszony), Valkai Csaba Csanád (Fiú) és Lovas Pál (Pap) a 10 évvel ezelőtti előadásban is helyet kaptak, de egyedül az örökifjú, elnyûhetetlen Lovas az, aki most is eredeti szerepében tûnik fel, rengeteg humorral ötvözve karakteres alakítását. Akik esetleg még emlékeznek a tíz évvel ezelőtti előadásra, összehasonlíthatják, hogy ma mit jelent számukra e hagyományos táncértelmezés. Aki meg nyáron, a szabadtéren látta, az is új élményekkel gazdagodhat a koncentráltabb megoldások által.

Fekete Vali - Koszits Attila