Megjelent a Pécsi Hírek 2006. március 23-iki számában

Utoljára Herczog István igazgatása alatt mutatott be a Pécsi Balett egész estés mesebalettet. A társulat ifjú vezetője, Vincze Balázs - a közönség óhaját szem előtt tartva - igyekszik visszacsempészni a repertoárba a cselekményes táncjátékokat. Erre kitűnő példa A Notre-Dame-i toronyőr címmel Victor Hugó romantikus regénye alapján született előadás, melyet az évad elején tűztek mûsorukra, most pedig egy klasszikus Grimm-mese, a Hamupipőke elevenedik meg a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházának március 24-iki premierjén.

Eredetileg Keveházi Gábor kacérkodott a gondolattal, hogy koreográfiát készít e jól ismert történethez, ám végül - tán a Magyar Nemzeti Balett igazgatói teendőinek ellátása miatt - fiatal kolléganőjét, a koreográfusi babérokra is törő tehetséges balett-táncost, Góbi Ritát bízta meg a feladattal. Tőle az elmúlt évadban a Triptichon címû egyfelvonásost láthattuk, ez a mostani lesz ez első nagyszabású munkája. Sokáig kérdéses volt, kinek a zenéjére készüljön, végül Rossini mellett döntöttek.
- A Hamupipőkéhez Prokofjev írt balettzenét, Rossini operát komponált hozzá 1817-ben. Ebből és más Rossini-darabokból állította össze az előadás zenei alapját Weber Kristóf, aki Bécsbe is elutazott csak azért, hogy a Magyarországon fel nem lelhető muzsikákhoz hozzájusson - meséli Góbi Rita. - Fontos szempont volt a válogatásnál, hogy a zene sok játékosságot rejtsen, amit a koreográfia a legteljesebben igyekszik is kihasználni.
- Milyen látványvilágra számíthatunk?
- Mozgalmas előadást szeretnék. Nem akartam beépíteni a színpadot, ezért csak jelzésszerû díszlet lesz, hogy jól kihasználhassam a teret. Komoly feladat hárul a tánckarra, szinte végig színen vannak: ők a cselédek, a tündérek, a királyi udvar, a bálozók megtestesítői. A jelmezek és a díszletek tervezőjével, Andréa T. Haamerrel arra törekedtünk, hogy a színek fontos szerephez jussanak, jelentésük legyen, jellemezzék a figurákat. Hamupipőke szerénységéhez, egyszerûségéhez például lágy, pasztell árnyalatú piszkosrózsaszín ruha illik, a mostohatestvérek harsány, groteszk figurái erős színekben tobzódó ruhát követelnek. Az egész történetet erre az ellentétpárra próbálom fölépíteni, Hamupipőke és a mostohák sorsát, kapcsolatrendszerét boncolgatom, azt, hogy nem fogadják be, sőt kihasználják a közéjük érkezőt. Az eredeti Grimm-mese követhető lesz, de bizonyos pontokon változtattam.
- Miféle tanulsággal szolgál majd az előadás?
- Minden rossz dacára, ami Hamupipőkével történik, nem veszik el a jó sem, például a családi idill, amibe beleszületett, vagy a hit, a szeretet és a kitartás, ami által képes fölülemelkedni a nehézségeken. Sosem adja fel, nem süllyed bele abba sorsba, amibe sodródott. Mint akárki más, ő is szerelemre, boldogságra vágyik, s ez végül meg is adatik számára.
Góbi Rita nagy ambícióval látott munkához. A felkészülés időszakában megnézte nagy hírű társulatok (Royal Balett, Párizsi Operaház) produkcióit, és amit csak lehetett, elolvasott a darabbal kapcsolatban. Bizton számíthatott Keveházi Gáborra és Vincze Balázsra, akik az előzetes elemzésben, a dramaturgiai elgondolások tisztázásában, a koncepció megfogalmazásában voltak segítségére; a koreográfiát, a lépések karakterét teljesen rábízták.
- Még nagyon a pályám elején tartok, de arra törekszem, hogy a következő években-évtizedekben kiforrjon a saját stílusom - mondja. - A klasszikus balettből is merítek, hisz azon nőttem föl, azt tanultam, de számomra fontos, hogy amit színpadra állítok, a lelkem legmélyéről fakadjon, ez pedig már most eltér egy kicsit a klasszikustól.

Csató Andrea

Megjelent a Pécsi Hírek 2006. március 23-iki számában.