- Sárosi Emőke - tanckritika.hu 

Footsteps, azaz lábnyomok. Minden művész életében felmerül a kérdés, mi marad utána az életben, milyen lábnyomot hagyott a pályán. Hogyan fog emlékezni rá az utókor, alkotott-e maradandót? Ez a gondolatiság sűrűsödik bele a lábnyomok-motívumba. A lábak szimfóniájaként is tekinthetjük a montázs-zenére színpadra állított négytételes expresszív víziót, ahol úszni kell a hangulatok áradatával, hogy beszippantson a különleges miliő. A meztelen talpak önálló entitásként létező világában a hátukon fekvő táncosok lábai mint a periszkópok kutatják a jövőt. Játékos és dinamikus kukucskálásuk az ifjúi lendület kreatív felfedezői attitűdjét hivatott láttatni. A második, lassabb tétel a korlátokkal történő szembetalálkozásokra emlékeztet. Egy lírai képben Karin Iwata szólója a fiúk gyűrűjében a látásában korlátozott babalány kiszolgáltatott sodródását képezi le. Fájdalmasan érzelmes, nagy gesztusokkal hat, és olyan látványos technikai bravúrral él, mint például az állóspárga tengelyes forgatása. A váltakozó dinamikájú etapok folyamatosan fenntartják a figyelmet, és izgalmasan közelítenek az utolsó pillanathoz, amelynek emblematikus képe, hogy az utolsó fényes ösvényen mindenkinek egyedül kell végigmennie. Ezt a tényt teszi tragikussá a lábnyomtalanság. Bár megvolt a lábáztatás a lavórban, ám az üres. És a fénysávban nem látszanak a lábnyomok. Az emberi élet jelentéktelenségének elszomorító konklúziója zárja Földi Béla koreográfiáját.

Leo Mujić Diamondja József Attila Gyémánt című versével kezdődik: „Gyémánthegyen állunk, / De zsebünkben kavicsok vannak. / Nagyon elfelejtettük, hogy angyalok voltunk, / Kövér vánkosokba tömtük fehér szárnyaink…” Szenvedélyes női produkciónak indul, amelyben a lélek síkjai és emlékei váltakoznak. Ehhez a motívumrendszerhez próbál kapcsolódni a gyémánt – az embereket vonzza eme ősi, ritka drágakő, amit a természet hív életre sok év alatt. Csábító és hívogató, rejtett és burjánzó, éles fegyver és börtön úgy, mint a női szenvedély. Az elmélet szerint.

A látottak azonban ambivalenciát és agressziót sugallnak. A természet mélyén rejtőzködő leendő gyémánt víziója ez, mert sem fény, sem csillogás nincs. Csak Gaia (Nagy Írisz), a földanya, aki próbál teremteni, de csak feszültséget tud generálni. Durva, ízületszaggató, a fizika törvényeinek ellentmondó hátrafelé ugrások, rúgások tarkítják a mozgásanyagot. Gyors és vibráló, Fenyő Péter jelmezei is a természetközeliség érzetét erősítik, a lilás-piros bugyirésszel pedig a primer szexust hívja be a képi világba. Férfi és nő között állandó a viszály, és testük élvezeti cikké, használati tárggyá degradálódik a másik számára. Nincs meg az egyediség különlegessége, folyton új impulzust váró nyughatatlan lüktetés sodorja tovább a mozgást – Rachmanyinov zenéjére. Küzdelmes harc a csillogó, éles szépség helyett. A nem-gyémánttá válás művészi aktusához tizenhárom professzionális táncos maximális technikai tudása és alázata asszisztál. És bár hallgatnánk József Attila szavait, Ady Endre: Héjanász az avaron című versének illusztrációjává válik a koreográfia.

Természetesen az előadás ajánlójában felvetett gyémánt és annak táncos motivikus párhuzama nem vitatható. Hiszen a rengeteg gyakorlás és az előadások oly mértékű hitet, elszánt kitartást és tűpontos keménységet követelnek meg, amilyen a gyémánt. A színpadon pedig fényfürdőben ragyog a test, és létezése ajándékká válik. Kemény és csillogó ékkő a táncművészet, most mégis mélységben rekedt misztikum maradt.

Diamond (Pécsi Balett – Nemzeti Táncszínház)

Zene: montázs (Footsteps), Szergej Rachmanyinov (Diamond).
Jelmez: Fenyő Péter.
A koreográfus asszisztense:Nagy Írisz.
Koreográfusok: Földi Béla (Footsteps), Leo Mujić (Diamond).

Táncolják
FOOTSTEPS: Frank Edina, Hoffman Virág Zoé, Karin Iwata, Kaiser Fruzsina, Kócsy Mónika, Szécsi Theodóra, Kerekes Soma Lőrinc, Koncz Péter, Matola Dávid, Molnár Zsolt, Tuboly Szilárd, Varga Máté.

DIAMOND: Hoffman Virág Zoé, Karin Iwata, Kócsy Mónika, Nagy Írisz, Szécsi Theodóra, Ujvári Katalin, Koncz Péter, Matola Dávid, Molnár Zsolt, Szabó Márton, Tuboly Szilárd, Varga Máté.

Várkert Bazár, 2018. május 17.

Fotó: Mihály László