Magyarország első moderntánc-együtteseként 1960-ban alakult meg a Pécsi Balett. Eck Imre, a Magyar Állami Operaház fiatal, ígéretes koreográfusa az Állami Balettintézet akkori végzős osztályával, az előző évfolyam néhány hallgatójával és pár pécsi táncossal hozta létre. A Pécsi Nemzeti Színházban találtak otthonra, ahol Katona Ferenc igazgató épp azt tervezte, hogy a prózai tagozat mellett opera és balett is mûködjék a teátrumban.

A Pécsi Balett társulata 1961. január 3-án tartotta első bemutatóját. Eck Imre három koreográfiájával léptek közönség elé: Szokolay Sándor zenéjére készült Az iszonyat balladája, Vujicsics Tihamér kompozíciójára a Változatok egy találkozásra és Hidas Frigyes muzsikájára a Concerto a szivárvány színeire címû balett. Ezzel kezdetét vette az együttes első markáns korszaka. Repertoárjuk kortárs zeneszerzők mûveire koreografált egyfelvonásosokból állt. Eleinte a szakma lelkesebben fogadta ezeket, mint a közönség. Lassan, következetesen, türelmesen kellett dolgozniuk azon, hogy megteremtsék előadásaik értő publikumát. Hagyományos tüllszoknyás, spicc-cipős balettek helyett cselekmény nélküli, a zenét gondolati-érzelmi-filozófiai tartalommal megtöltő szimfonikus balettekkel rukkoltak elő, s ez új, addig nem használatos formanyelvet követelt. Statikus pózok, ritmikus mozgássor, lassú, szögletes mozdulatok, földközelség jellemezte e szokatlan stílust, melyet eleinte az álmodernség és a túlzott avantgardizmus vádjával is illettek, pedig valójában csak a klasszikus balett határainak merész kitágítása volt. A hatvanas évek közepétől külföldön is bemutatkozhattak, s nemcsak európai turnékon vehettek részt, de eljutottak Egyiptomba, Indiába, Kubába, Nagy-Britanniába, Srí-Lankára, Tunéziába is.
1969-től az együttes irányításában a mûvészeti vezető Eck Imre mellett Tóth Sándor töltötte be az igazgatói tisztet 1991-ig. A hetvenes években az alapító tagok mellé új táncos tehetségek szerződtek. E második nagy korszak kiemelkedő produkciója, a Verdi-zenére készült Requiem jelentette a szimfonikus balettek és a kísérleti előadások nagy formátumú összegzését, mellyel új egységgé érett a megfiatalodott társulat. Mûködésük harmadik évtizede a megújulás bizonyítéka. A nyolcvanas évektől több külföldi koreográfus dolgozott velük. Ám az alapító tagok nyugdíjba vonulása, Eck betegsége, s a színház rekonstrukciója rányomta bélyegét a további munkára.
Herczog István személyében aztán nemzetközi tekintélyû vezető került a balett élére 1992-ben. Rengeteg külföldi táncosból álló, összetételében is nemzetközi együttest kovácsolt, s a repertoárt egész estés, történetmesélős produkciókkal gazdagította - a közönség legnagyobb örömére. Kitûnő táncosai a pécsi színpad után a világ legelőkelőbb társulatainál is megállták helyüket.
A Pécsi Balett menedzselésében hozott újat Keveházi Gábor 2001-től tartó igazgatása, aki a nagy hírû együttes értékeit a nagyvilágnak is igyekezett megmutatni. Egerházi Attila mûvészeti vezetése mellett ezért is tértek vissza a könnyen utaztatható, kevés díszlettel és jelmezzel dolgozó, a történetek helyett lelkiállapotokat megjelenítő, érzelmeket, gondolatokat ébresztő elvont balettek. Tavaly óta az ország talán legfiatalabb, s bizonyosan egyik legambiciózusabb igazgatóját tudhatja magáénak a társulat. Vincze Balázs azt reméli, hogy húsztagú csapatának sikerül a múlt értékeit megőriznie és továbbvinnie, s a közönséget visszahódítania. A Notre-Dame-i toronyőr címû, legújabb előadásukat óriási érdeklődés kíséri.
- Szeretnénk méltóképpen megünnepelni a negyvenöt éves Pécsi Balett e nevezetes jubileumát. A szervezés már tavaly óta tart nagytiszteletû elődöm, Tóth Sándor vezetésével. Mindenkit meghívtunk, aki az elmúlt évtizedekben tagja volt a Pécsi Balettnek, bízom benne, hogy sokan el is jönnek - tudtuk meg Vincze Balázstól. - Január 14-én rendezünk gálaestet, melynek első felvonásában a Magyar Nemzeti Balett, a Győri Balett és a Szegedi Kortárs Balett lép fel. Jelenlegi repertoárjukból hoznak részleteket, nyolc-tíz perces pas de deux-ket adnak elő, így tisztelegvén együttesünk és alapítója, Eck Imre életmûve előtt. A második részben Eck Imre egyik híres koreográfiáját, a Tavaszünnepet adjuk elő, amit Sztravinszkij zenéjére 1973-ban álmodott színpadra. Az egyfelvonásos balettet az egykori szereplők, Lovas Pál és Hetényi János, valamint Végvári Zsuzsa próbavezető balettmester irányításával tanulta be a jelenlegi társulat. Tavaly nyáron, a szabadtéri színpadon rendezett Eck-emlékesten nagy sikert aratott, három évtized múltán is minden korosztályt megérintett e produkció. Érdekesnek ígérkezik a gálaest előtt a színház előcsarnokában nyíló fotókiállítás is, melynek közel félszáz, nagyméretû fekete-fehér fényképe a Pécsi Balett hőskorát idézi majd.

Csató Andrea