www.ellenfeny.hu - Nübl Tamara - 2009. 11. 11.

Ünnepléssel indult az idei évad első balettbemutatója Pécsett: Baranya megye vállalkozóinak elismeréseként a Pécsi Balett kapta a megyei Prima-díjat a művészet és kultúra kategóriában.  A színpadon az együttes igazgatója, Vincze Balázs stílusosan, a klasszikus balett V. alappozíciójában vette át az elismerést, mellyel a következő évben az országos Prima Primissima megmérettetésen jelöltként indulhatnak.

A Pécsi Balett történetében az idei az 50. évad. Felfutások, stagnálások, visszaesések egyaránt találhatók az együttes történetében, mint ahogy a különböző időszakok különféle igazgatóinak, koreográfusainak próbálkozásai is eltértek abban a tekintetben, hogy olyan mûvek kerüljenek színpadra, melyek találkoznak a szakmai elvárásokkal, igényekkel, de a széles közönség számára is vonzóak. Ez utóbbi elengedhetetlen egy vidéki színházban, így a Pécsi Nemzeti Színházban is. Talán ez is oka lehet, hogy a - valamilyen formában mindig is modernségre törekvő - Pécsi Balettben időről időre repertoárra kerül egy-egy nagy romantikus és klasszikus balett feldolgozása. Így került bemutatásra 1993-ban a Coppélia Herczog István neoklasszikus koreográfiájával, 1985-ben A diótörő Tóth Sándor klasszikus színpadra állításában és 2002-ben Egerházi Attila modernizálásában. A klasszikussá érett, nagy alkotások közé tartozik a XX. század neoklasszikus mûve, a Spartacus is, melynek a jelenlegi igazgató, Vincze Balázs készítette el 2007-ben az újszerű változatát (Spartacus 2076).

Az új bemutató címe (Giselle) nem jelezi az aktualizálás tényét, ám ahogy felmegy a függöny, egyértelművé válik, hogy erről van szó. A díszlet (mely hatalmasnak tűnik a táncolásra egyébként sem túl nagy színpadon) panelépületeket formáz, a táncosok mai viseletekben érkeznek egymás után a színre (hogy pontosan honnan, azt nem tudjuk, mint ahogy a jelmezekből azt sem sikerült megfejtenem, hogy kik ők). Az előadás mozgásvilágát sem a romantikus balettek technikája alkotja, bár kétségtelenül klasszikusan képzett táncosokra épül. 
Riederauer Richárd zenéje szerkesztésbeli- és hangszerelési különbségekkel Adolphe Adam motívumait használja, illetve egészíti ki egyéb effektekkel. Gondolkodóba ejt, hogy kritikával illessem-e a zenét amiatt, hogy túlságosan is populárisra sikerült, hisz Adam eredetijét is többször hallottam kortárs zeneszerzők által hatásvadásznak, slágerszerûnek, túlontúl fülbemászó muzsikának titulálni. Valóban előre kiszámítható, de a romantikus történet maga is ilyen. Ugyanakkor a táncszínpadon a Giselle zenéjében jelentek meg először a vissza-visszatérő, karaktereket is jellemző motívumok, Riederauer Richárd is ezeket használja a maguk helyén. Talán a hangszereléssel és különféle effektek használatával elkerülhető lett volna a popularitás felé való tolódást, ahogy az a második felvonásban többnyire sikerült is.

Általában véve is az előadás második részét érzem szerencsésebbnek, több szempontból is. A jelmez, a díszlet és a világítás is jól hat, szép a kolumbárium képi világa. Koreográfiailag kifejezetten jól szerkesztett és hatásos a mozgás, a villik számára pedig erőteljesen kifejező mozdulatokat talált Vincze Balázs. Myrtha, a villik királynője Balássy Szilvia megformálásában tökéletes, ám maga a szerep is jól sikerült ebben a koreográfiában. A táncosok az előadás egészében hibátlanul teljesítették feladatukat, a kedvencem az első szereposztásbeli Giselle, Nagy Írisz volt. Nagyon erős technikai felkészültség birtokában, rendkívül képlékeny testtel táncolt energikusan az első felvonásban, és nagyfokú átéléssel a villik között. Koncz Péter mutatkozott be (a mûsorfüzet szerint a Harvardról érkező) Albert herceg szerepében, egész egyénisége hordozza azt a tisztaságot, ártatlanságot, amitől elhiszem, hogy bár csalni akart, felismerte magában az igaz szerelmet Giselle iránt. Koncz Péter hitelesen formálta meg a figurát, ebből a szerepből ennyit lehetett kihozni. El tudtam hinni, hogy Hilarion ellenében ezt a fiút lehet szeretni. Bár nem főszerep, Hilarioné még csak nem is pozitív alak, de talán hálásabb feladat a táncos számára. Dóri István nagy erővel, hatásosan alakította a féltékeny, bosszúálló szerelmest, jól sikerült szólóival kellően meg tudta utáltatni magát.

Az eredeti, romantikus történethez amúgy hű változatban nem jelent meg a színen Albert menyasszonya, viszont hangsúlyosabb szerep jutott Giselle anyjának, Berthának. Annyira, hogy a mű végén hiányérzetem támadt, mert lezáratlannak tűnt az ő szerepe. Az első felvonásban szöveges résszel is nyomatékosítja jelenlétét Uhrik Dóra, a Pécsi Balett egykori alapító tagja, mintegy előrevetítve a történések alakulását. Jó értelembe véve kizökkent a színházból, természetességével leránt a földre, bár a mikroport használata nélkül (tudom, szükség van rá, hisz a zene fölött kell megszólalnia) hitelesebb lenne megszólalása. Ez jobban megerősítené azt, hogy ez "csak" színház, játék, még akkor is, ha a szövegben az életre ismerünk. Az ötlet, a szöveg és Uhrik Dóra szerepformálása szerencsésen erősíti egymást. Kár, hogy nincs ennek a felütésnek folytatása, lezárása.

Bár voltak fenntartásaim az előadással (például sablonosnak találtam Albert leleplezésének megoldását, mert amikor a jegygyűrűt a falra helyezte, már lehetett tudni, hogy azt valaki meg fogja találni, ugyanakkor az első felvonásban Túri Erzsébet díszletei és jelmezei sem jellemzik egyöntetűen jól a helyszínt és a kort), összességében Vincze Balázs Giselle című koreográfiája jó munka. Köszönhető ez a lendületes, eredeti mozdulatokkal bíró mozgásvilágnak, illetve az egész együttes jó táncos teljesítményének.

Demján Sándor azzal a céllal alapította meg a Prima Primissima díjat és a hozzá kapcsolódó eseménysorozatot, hogy a figyelmet a jelöltek, díjazottak kimagasló mûvészi teljesítményére irányítsa. A Pécsi Balett az elmúlt 50 év alatt számos kiugró produkcióval járult hozzá a város és az ország kulturális életének gazdagabbá tételéhez, színesítéséhez. Az együttes az új bemutatón jó képet mutatott magáról, így bizonyára meg is lesz az eredménye annak, hogy a Pécsi Balettre irányuló nagyobb figyelem megfelelő teljesítménnyel párosul.

Nübl Tamara