www.peh.hu - Csató Andrea - 2006. november

Az idei nyár egyik színházi szenzációja volt a Pécsi Balett új bemutatója, a Bonnie és Clyde, mely a világhírû gengszterpáros történetét a tánc nyelvén mesélte el. A Káptalan utcai szabadtéri színpadon elevenedett meg először az izgalmas krimi, s most november 10-től a Pécsi Nemzeti Színház nagyszínpadán láthatjuk újra. A táncthriller színpadra állításával Vincze Balázs rendező-koreográfus azt az utat igyekszik továbbvinni, amely érdekes, izgalmas balett-ősbemutatókkal, a mûfaj közönségcsalogató darabjaival építi tovább a nagy hírű pécsi társulat repertoárját.
- Tavalyi cselekményes balettünk, A Notre-Dame-i toronyőr után nehéz volt olyan mûvet találni, amely nemcsak széles körben ismert, hanem erkölcsi tanulságai miatt színpadra is kívánkozik, bár korábban még nem született belőle efféle feldolgozás - nyilatkozta lapunknak még a bemutató előtt Vincze Balázs. - Victor Hugo romantikus világának szereplőit éppúgy mi mutattuk meg először balettszínpadon, mint ahogy a Bonnie és Clyde-ot is ősbemutatóként tûztük mûsorra. Ez a történet a 30-as évek Amerikájába kalauzolja a nézőt. Böhm György írta a librettóját. A gazdasági válság idején játszódik a darab, a táncosok ruhája is ezt a kort idézi Nagy Fruzsina remekbeszabott jelmezeivel. Akárcsak A Notre-Dame-i toronyőr esetében, most is mai, modern zenét írattam, így született meg Bókai Zoltán pörgős, friss, a fiatalok figyelmét is felkeltő muzsikája. Bátonyi György rendkívül praktikus, többfunkciós, nagyon könnyen mozgatható, kerekeken gördülő díszletelemeket tervezett, így pillanatok alatt megoldható a mozgalmas cselekmény megannyi helyszínváltása.
Arthur Penn 1967-es filmje óriási hatással volt rám. Annak dacára, hogy a két mûfaj teljesen más eszköztárral dolgozik, én mégis kissé filmszerûen próbáltam színpadra állítani a történetet. Az első felvonás alapvetést ad: hétköznapi módon, egyszerûen, érthetően elmondja a sztorit, belehelyez minket a történelmi korba, megismerjük a szereplőket. A második felvonás új dimenzióba helyezi át a cselekményt. Itt az emberi kapcsolatok kerülnek középpontba, ez a rész tele van víziókkal: Clyde-ban bûntudat ébred azok iránt, akiket megölt. Testvérének, Buck-nak a felesége, Blanche különösen nehezen éli meg a történteket, hisz az édesapja pap, így egy teljesen más miliőből szakadt ide. De akárhogyan ragozom is, egy a lényeg, hogy kiderüljön: a bûnözés útja nem jó út, aki ezt választja, elsüllyed benne, s onnan már nincsen visszatérés. Azt szeretném, ha a közönség minden korosztálya számára kétségbevonhatatlanul fogalmazódna meg az előadás tanulsága. Lila ködös mûvészkedésnek itt nincs helye. De izgalmas, feszültségteli, látványos történetnek annál inkább!

Cs. A.