A 10. Színházi Olimpia előadása | 2023. május 31. 19.00
Pécsi Nemzeti Színház - Nagyszínház

A SZÍNHÁZI OLIMPIA 1995-ben Görögországban életre hívott színházi találkozó. Az alapítók neves rendezők és drámaírók, görög, japán, amerikai, spanyol, angol, orosz német és brazil alkotók voltak. A világszínház egyik legnagyobb és legrangosabb eseménye időről időre egy-egy városban, országban talál otthonra.

2023-ban 10. alkalommal kerül megrendezésre a Színházi Olimpia. A budapesti, illetve magyarországi események szervezésével a nemzetközi olimpiai bizottság Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház vezetőjét bízta meg. 2023. április 1. és július 1. között – számos program esetében még ezen az időszakon is túl – Magyarországra költözik a sokszínű színházi világ. De mondhatjuk úgy is, a világ színházi központja Magyarország lesz. Az olimpiához csatlakozó magyar színházak, fesztiválok, szakmai szervezetek maguk döntöttek arról, kit hívnak meg, milyen fesztivált szerveznek ezen időszakban. A magyarországi olimpiához csatlakozó budapesti és a vidéki teátrumok egy külföldi és egy határon túli produkciót fogadnak, így a Magyarországgal szomszédos országok magyar nyelvű színházi műhelyei is részesei lehetnek az olimpiának, a külföldi társulatok meghívása pedig tartós nemzetközi kapcsolatok kialakulását jelentheti a magyar teátrumok számára.

A 10. Színházi Olimpia keretében a Pécsi Balett meghívására érkezik a Pécsi Nemzeti Színház Nagyszínházába 2023. május 31-én a Rijekai Ivan pl. Zajc Horvát Nemzeti Színház Balettegyüttese a Rómeó és Júlia című balettelőadással.

Rómeó és Júlia a fiatalos hevületű szenvedély és a minden baljós körülmény ellenére örökké tartó szerelem iránti vágy tökéletes megtestesítői.
Bár gyakran úgy vélik, hogy történetük a szerelem erejéről szól, valójában csak alig néhány jelenet központi szereplője a szerelem. A színdarab fő témája sokkal inkább az erőszak, a káosz és a halál; különösen abban a kontextusban, ahogyan az élet törékeny szépsége és a fiatalok szükségtelen halála egymás mellé rendelődik. 
A történet megtanítja, hogy el kell engedni a múltbéli sebeket és nem szabad hagyni, hogy az érzelmeink irányítsák az életünket. A két család ősi vitája a saját gyermekeik jövőjét tette tönkre. Két szembenálló világ, a régi és az új erkölcsök, a tekintélyelvűség és a szabadságvágy, a szülői akarat és a romantikus individualizmus konfliktusát mutatja meg a tragédia.

Fotó: Fanni Tutek-Hajnal | Grafika: Rajnai Richárd

Jiří Bubeníček koreográfus
Jiří – akárcsak ikertestvére, Otto - a Prágai Tánc Konzervatóriumban végzett. 
Jiří Bubeníček az 1992-es Lausanne-i Balettverseny egyik fődíjasaként lehetőséget kapott, hogy John Neumeier társulatához, a Hamburgi Baletthez szerződjön. 1997-től már a társulat első szólistájaként, eltáncolta az összes férfi főszerepet. Egészen különleges megtiszteltetésben volt része, amikor megkapta Vaslav Nijinsky szerepét a Nijinsky című balettben, amit a legendás mester kifejezetten neki koreografált. Kiváló alakításainak köszönhetően, mint amilyen például Neumeier Kaméliás hölgyében Arman szerepe volt, felkérést kapott, hogy Aurelie Dupont és Agnes Letestu partnereként táncoljon a Párizsi Operában. 2006-ban csatlakozott a Semperoper Drezdai Balett társulatához első szólistaként. 
Cirkuszi akrobata családból származik, így sosem marad egy helyen hosszú ideig… New York, Zürich, München, Bécs, Stockholm és Peking – a városok, melyek balettegyütteseivel együttműködött az évek során. 

Jiří Bubeníček 1999 óta koreografál. Legsikeresebb munkái: Unerreichbare Orte - Hamburgi Balett (2005), Le Souffle de l’Esprit - Zürichi és később Bécsi Balett (2007), Toccata - New York City Ballet (2009). Legutóbbi, nagy elismerést kiváltó munkáit a Ljubljanai Szlovén Nemzeti Színház Balettegyüttesének (Doctor Zhivago 2016), az Új-zélandi Királyi Balettnek (Piano – the Ballet, 2018), a Zágrábi Horvát Nemzeti Színház Balettegyüttesének (Metropolis, 2018), a Svéd Királyi Balettnek (The Trial, 2019), a Római Teatro dell’Opera (Carmen, 2019), a Toszkánai Nuovo Balletto (Cinderella, 2019) és a Milánói Scala Balettegyüttesének (Canon in D-major, 2021) készítette.

Táncművészi és koreográfusi teljesítményét is számos díjjal ismerték el:
Prix de Lausanne (Prix Especes, 1992), 
Benois de la Danse (Moskva 2002), 
Közönségdíj a 18. Hannoveri Nemzetközi Koreográfusversenyen (Prisoners of Feelings) 2004., 
Danza & Danza Prize 2009, 
A legjobb duett díja - St Petersburg Dance Open, 
Mary Wigman-díj 2013,
Döntős volt továbbá a Prix Dom Perignon Koreográfusversenyen (1991 és 2001), 
Európa legjobb férfi táncművészének választotta a Dance for You magazin 2014-ben és a Dance Europe magazin 2015-ben.

A magyarországi Színházi Olimpia Magyarország Kormányának 4,5 milliárd forintos támogatásával valósul meg.