Footsteps
Földi Béla szemet gyönyörködtető és lelket érintő koreográfiájában az alkotóerő és tánctechnikai tudás időtlen fensége jelenik meg.
Földi Béla gondolatai a Footsteps-ről:
"Egy bizonyos korban az ember már elgondolkodik azon, hogy mi marad utána az életben, egy család, néhány jó poén, egy épület, egy tánc, kinek mi adatik meg. Egy kicsit erről szól, erről a hangulatról, hogy mit hagyunk itt, hogy eltűnik-e az a lábnyom, és arról is, hogy az utolsó ösvényen mindenkinek egyedül kell végigmenni."
Bemutató a DIAMONDS -est részeként: 2018. május 10. Pécsi Horvát Színház
Budapesti bemutató: 2018. május 17. Várkert Bazár
Az előadás hossza: 25 perc
Sárosi Emőke: Gyémánttá válsz vagy sem?
tanckritika.hu | 2018 május | részlet
"Footsteps, azaz lábnyomok. Minden művész életében felmerül a kérdés, mi marad utána az életben, milyen lábnyomot hagyott a pályán. Hogyan fog emlékezni rá az utókor, alkotott-e maradandót? Ez a gondolatiság sűrűsödik bele a lábnyomok-motívumba. A lábak szimfóniájaként is tekinthetjük a montázs-zenére színpadra állított négytételes expresszív víziót, ahol úszni kell a hangulatok áradatával, hogy beszippantson a különleges miliő. A meztelen talpak önálló entitásként létező világában a hátukon fekvő táncosok lábai mint a periszkópok kutatják a jövőt. Játékos és dinamikus kukucskálásuk az ifjúi lendület kreatív felfedezői attitűdjét hivatott láttatni. A második, lassabb tétel a korlátokkal történő szembetalálkozásokra emlékeztet. Egy lírai képben Karin Iwata szólója a fiúk gyűrűjében a látásában korlátozott babalány kiszolgáltatott sodródását képezi le. Fájdalmasan érzelmes, nagy gesztusokkal hat, és olyan látványos technikai bravúrral él, mint például az állóspárga tengelyes forgatása. A váltakozó dinamikájú etapok folyamatosan fenntartják a figyelmet, és izgalmasan közelítenek az utolsó pillanathoz, amelynek emblematikus képe, hogy az utolsó fényes ösvényen mindenkinek egyedül kell végigmennie. Ezt a tényt teszi tragikussá a lábnyomtalanság. Bár megvolt a lábáztatás a lavórban, ám az üres. És a fénysávban nem látszanak a lábnyomok. Az emberi élet jelentéktelenségének elszomorító konklúziója zárja Földi Béla koreográfiáját."
A budapesti bemutató és az azt követő budapesti előadások a Nemzeti Táncszínház szervezésében valósulnak meg.
Előadásaink forgalmazását az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alap támogatja.
