Az előadás cselekményének alapja Victor Hugo világszerte ismert regénye, amelyből többször, több feldolgozásban készült film is. Ma már kevesen tudják, hogy a francia romantika egyik legismertebb írója a maga korában szellemi forradalmat robbantott ki; hadat üzent a klasszicizmusnak és a romantika zászlaja alá tömörítette a kor legnagyobb francia művészeit. A Notre-Dame-i toronyőr a frissen született romantika egyik – sokak szerint a legnagyobb – alkotása 1831-ben jelenik meg, hőse a kívülről torz, ám belülről nemes és széplelkű férfi, Quasimodo, aki szerelméért bármilyen szenvedést vállal.

„A mű esszenciája számomra aktuálisabb, mint valaha, mivel rohanó világunkban az érzelmek és az emberi kapcsolatok egyre jobban visszaszorulnak. A történet négy főszereplőjének sem sikerül megtalálni a szerelmet. Sikertelen próbálkozásaik tükröt tartanak a társadalomnak, ahol a sztereotípiák uralják az életünket, s értékítéletünket felborítják korunk ideáljai. Az alkotásban az érzelmi szálakon keresztül a torz is megszépülhet, a magas intellektum sem elég az élet minden kérdésére választ adni, a naivitás sem véd meg minket a fájdalomtól, és a szépség sem nyitja meg a harmónia kapuját...” – Jurányi Patrick

„A Notre-Dame-i toronyőr zenéjét a Pécsi Balett felkérésére készítettem. Stílusa merőben eltér a már megszokott és jól bevált balettzenétől. Pár szóval jellemezve azt mondanám: tematikus-elektronikus zene, akusztikus zenével és hangszerekkel ötvözve, melyben ugyanúgy fedezhetőek fel gyönyörű romantikus dallamok, mint durva szintetikus hangzások. A művel azt szerettem volna bemutatni, hogy a mai fiatalok körében egyre nagyobb teret hódító elektronikus zenében is meg lehet találni a szépséget, és nem csak a monotonitást. A darab zenéjét úgy komponáltam, hogy lehetőleg minden korosztály megtalálja benne a neki legmegfelelőbb zenei stílust, irányzatot.” – Weisz Nándor

Bemutató előadás: 2005. november 25.