Kozmér Alexandrát, a Budapesti Operettszínház Balettkarának vezető szólistáját Vincze Brigitta kérdezte:

Hogyan kerültél bele a Pécsi Balett életébe, milyen apropóból?

Vincze Balázs, (a Pécsi Balett és a Budapesti Operett Színház művészeti vezetője) kérdezte meg, hogy mit szólnék egy vendégszerepléshez a Pécsi Balettnél. Erre a felkérésre azért került sor, mert Szécsi Theodóra /aki eddig a karakter megformálója volt/ gyermeket vár.
Nagyon felvillanyozott a közös munka lehetősége, mert régi vágyam teljesült ezzel a meghívással. Évtizedek óta nézem az előadásaikat, nagyon tetszik a repertoár sokszínűsége, a táncosok magas kvalifikáltsága mellett, hogy mindig igazi művészetet látok tőlük a színpadon. Tetszik, hogy minden korosztálynak van helye és feladata az együttesben, az érettebb, tapasztaltabb művészek kiemelkedő munkamorállal mutatnak példát a következő generációnak. Mivel közös gálákon is csak futólag tudtunk tapasztalatot cserélni, izgatott voltam, hogy milyen lehet köztük/velük dolgozni, együtt lélegezni. 

Milyen szerepben láthatunk majd és hogyan érzed magad benne?

A Rómeó és Júlia című balett Capuletné szerepében mutatkozom be, mely egy szép íven felépített, a darabon végigvitt, a női-anyai érzelmek színes skáláját felvonultató kihívás a megformálójának. Vincze Balázs művében a két anya karakterén keresztül szemlélteti a két család viszályát. Nagyon szeretem, az első pillanattól kezdve jól érzem magam az erős, ám esendő anya szerepében. Ami kicsit nehézséget okozott, hogy a szerepek speciálisan a táncosok testére, személyiségére készültek. Ezt a karaktert eddig csak Szécsi Theodóra táncolta, aki dinamikusabb egyéniség hozzám képest. Mindenki hozzá méri ezt a szerepet. Természetesen pont olyan nem tudok lenni, mint ő. Ezért az én feladatom az volt, hogy a kötött koreográfián belül hogyan tudom a líraibb lényemre ráhúzni úgy a lépésanyagot, hogy hiteles és önazonos is legyek, de a koreográfus művészi mondanivalója ne sérüljön.

Milyen érzés egy számodra idegen/új közegben teljesíteni? Könnyen vetted az akadályokat?

Nagyon izgultam, hogy hogyan fogom venni az “akadályokat”, a számomra ismeretlen mozgásvilág mennyire fog jól állni, milyen lesz a fogadtatásom a társulatban, szóval jó sok magam által gyártott félelemmel érkeztem, mely az első próba után elillant. Uhrik Teodóra, (a Pécsi Balett ügyvezetője) olyan kedvesen fogadott, mintha hazajárnék hozzájuk. Ettől az ott töltött idő olyan is volt, mintha otthon lennék. Molnár Zsolt és Ujvári Katalin (koreográfus asszisztensek) minden segítséget megadtak a koreográfia betanulásához, a szerep értelmezéséhez. Szabó Márton és Koncz Péter átszellemült alakításai pedig húztak magukkal. A társulat szeretettel, nyitottsággal fordult felém, példaértékűen segítettek az első pillanattól kezdve a függöny legördüléséig. Az intenzív próbák ellenére számomra a nyugalom szigete volt ez a pár nap, kiszakított egy kicsit a felbolydult világunkból, hálás vagyok, hogy ez megadatott.  

Fotó: Ritter Doron