Pécsi Nemzeti Színház

A megnyíló tér elragadtatása | Pécsi Balett: H-arcok

www.szemviditofu.hu - 2014. március 13. - Nacsa János

A 2005 óta Vincze Balázs által vezetett, az Eck Imre-i szellemiséget, programot tudatos- méltón tovább vivő, a kortárs tánc nemzetközi vérkeringéséhez saját, egyéni stílussal és formanyelvvel csatlakozó, a mindennapokból felsegített helyi közönséggel rendelkező Pécsi Balett két vadonatúj egyfelvonásos koreográfiával jelentkezett.

Ismét jelezték: komolyan gondolják a kapott örökséget, saját művészi és színházi hitvallásukat, programjukat, küldetésüket. Mindehhez emberi, szakmai és közösségi minőségre alkalmas társulatuk van: fogékony, nyitott, fejlődés- és munkaközpontú, nemzetközi színvonalat igénylő, azt produkálni tudó, megújulni, továbblépni mindig képes. Vincze igazgatói, művészi és emberi irányítása szépséggel, gondolatisággal, értékteremtéssel, -közvetítéssel, szellemiséggel és hitelességgel szolgál.
A Hullámzó talaj és a Beszélj hozzám koreográfusai a táncvilág ismert, foglalkoztatott, keresett alkotói. Fiatal mesterek, akik nemrég még táncosként hozták egyéniségüket és művészetüket a színpadokra. Zachár Lóránd tréningjei már most közkedveltek Európában, Cameron McMillan első nagyszínpadi koreográfiája pedig a pécsi 50 éves jubileum évében, az Európa Kulturális Fővárosa program keretében épp A Jó és a Rossz kertjében volt. Zachár 2009 óta negyedik, McMillan 2010 után második pécsi koreográfiáját a műsorfüzet különleges és dinamikus mozgásnyelvű, a testben rejlő kommunikációs lehetőségek, erők kérdésektől és válaszoktól mentes mozdulatok 100 % táncaként, tiszta lebegésként ajánlja a nézőnek. Move!

A Hullámzó talaj színpadán hátul, keresztben, mintegy tenger alatti fényfövenyen fekvő, időtlen s öntudatlan lebegésből magára eszmélő, világra ébredő kilenc lény, ember. Napfelkelte: örökritmusú, játékos hullámok ringató mantrakékjéből fehérszáraz homok világára születés. Biztonságos benső lebegés helyett hullámzúgás, tengermoraj. Forró, sósan szikkasztó levegő. Kegyelmi állapotból vergődés. Megszólal, megszólít Vivaldi Nisi Dominus-ának largoja „Cum dederit…”, megkezdődik földi, kapott, profán kálváriánk. Mozdulásra, mozdulatokra, mozgásra van szükség ahhoz, hogy életben s kapcsolatban maradhass önmagaddal, az univerzummal, másokkal. A mozgás zsigeri reflex a változásra, a változáshoz, az élethez. Öröm s gyógyít.
Az előadásban a táncosok egyszínű, óceánhullámnyi, természetes finomsággal egyedivé lett ruhája, a test ártatlan otthona, egyre inkább életben tartó, létőrző jelentést hordoz. Jelzett, meztelen eredendőséget, ugyanúgy, mint később a Beszélj hozzám hétköznapi tarkasága, telített sokszínűsége. Kiss Julcsi jelmeztervező mindkét koreográfiában könnyeden archetipizál: egységes anyagból, figyelmes, gondos arányokkal alakítja személyes, külsővé vált belső tereinket. A színek, fények ehhez képest mindkét produkcióban (függetlenül térteremtő, dramaturgiai vagy szerkezeti szerepüktől) helyenként-esetenként indokolatlanul didaktikus látványt készítenek a nézőnek. A produkciók sokelemű és -rétegű, változatos, tiszta polifóniáiban ez kissé vásárian hat. Pillantás-tekintet, mozdulat-gesztus, véletlen érintés-tudatos odafordulás, reflex, indulat- akaratlagos mozgás, ahogy a táncosok tereket nyitnak mások, vagy épp önmaguk felé. Szándékoknak, vágyaknak, cselekvéseknek, villanásnyi vagy életre szóló kapcsolatoknak, élményeknek és kudarcoknak teremtenek így helyet, helyzeteket. Talán a legmegindítóbb emberi kísérlet, hogy egyek legyünk a világgal. Hogy személyes részt vegyünk abból, s a magunkét hozzáadjuk. A Hullámzó talaj–ban ennek megrendítő erejű kifejezése, amikor a legfiatalabb táncos (Matola Dávid) kiválik a földi kapcsolatok forgatagából, leül egy addig észrevétlen, téren kívüli, letakart pianínóhoz, és Chopin-t kezd játszani. Könnyen gondolhatjuk, hogy Zachár ezzel elérkezett a darab dramaturgiai csúcspontjához. Tévedünk. A zene mindent felülíró ereje ugyanis Molnár Zsolt révén emberként láthatóvá válik és megnyilatkozik a színpadon. Ennél többet itt és most nem indokolt írni: ott kell lenni.

A Pécsi Balett táncosairól korábban is mindkét koreográfus elismerően, tisztelettel nyilatkozott: „imádnak dolgozni, odavannak a táncért, és ezt meg is mutatják” (Zachár Lóránd); "Ez az együttes sokoldalú, kitartó, nagy munkabírású, szenvedélyes emberekből áll, akik alig várják, hogy tanulhassanak. Magas szintű technikai tudással rendelkeznek stiláris berögződések nélkül, könnyedén váltanak a klasszikus technika légiességéről a kortárs mozgásformák földközeliségére." „A Pécsi Balett egyéniségekből áll, egészen különböző személyiségekből, akik mind másban erősek, és ez a kreatív folyamatban igazán inspiráló erő. Kivételesen keményen tudnak dolgozni és nagyon motiváltak a művészi fejlődésre. Egy koreográfus nem is kívánhat ennél többet” (Cameron McMillan). Forrás: Pécsi Nemzeti Színház ill. Pécsi Balett honlapja

A H-arcok két egyfelvonásos koreográfiájában Kerekes Soma Lőrinc több, vezető motívumot hajlékony, rugalmas ívű, mégis határozott, éles határú dinamikával táncoló, forma- és ritmusadó, Tuboly Szilárd figyelme, szorgalma, tanulásvágya és összpontosítása előadásról előadásra termi meg a könnyedséget, a következő, egyre markánsabb feladatokat, Koncz Péter (a tavalyi évad legjobb férfi táncművésze) olyasmit hoz újból és újból a színpadra, a térbe, amelyet elképzelni nemigen lehet, látni érdemes, Szabó Márton (2013 Fülöp Viktor-ösztöndíjasa) a tekintély, a szellemiség, a szervező erő a színpadon, igazi csapatkapitány, Molnár Zsolt az említetten túl különösen párokban és triókban tud érvényesülni, a fiatal Matola Dávid harmonikus fizikai és karakteradottságaihoz pedig egyelőre nagyrészt kiegészítő és rezonőr szerepek társulnak.
Madonia Florence felfoghatatlan tinédzser korszakunk elérhetetlen eszményeiről, elemi, ám idealisztikus, naiv vágyairól hoz folyamatosan egzotikus híreket, Szécsi Theodóra biztos, nőiesen könnyed technikai tudása és megjelenése mindig mutatós, Domoszlai Edit (2013 Társulati Díjasa) érett, tapasztalt, okos női karakterként egyszerre vonzó és önbizalmat adó, Czebe Tünde útmutatóként, tanúságtevőként többször a középpontba kerül, vagy partnerei a legmagasabbra emelik, Ujvári Katalin agilis, temperamentumos, ám sokkal inkább vagány, semmint könnyed nőként nagyon is sebezhető ember.

Cameron McMillan Speak To Me-je ugyanakkor mégsem drámai, sokkal inkább szenzitíven érdeklődő, játékosan, ám felelősen próbálkozó. Tudatosan épít a táncosok hozott ötleteire, improvizációira, spontaneitásukra. Nála itt és így alapozódik egy érzékeny, intellektuális architektúra, mely figyelmet, aprólékosságot, észrevétlen ám kötelező precizitást, szerkezetet követel. Azt, hogy a munka végén a táncos ne a mit-re, ne a hogyan-ra, hanem önmagára figyelhessen.
A Beszélj hozzám a süket sötétségben álló, magányos, piros pólós férfi (Tuboly Szilárd) mozdulatlanságából, tömbszerűségéből indul, mely monolit állapotot természetesen egy nő (Ujvári Katalin) képes azonnal érzékelni, majd oldani. Ezzel párhuzamosan egy önmagát világosan, színesen kifejezni vágyó, megnyilatkozni próbáló másik piros pólós figura (Kerekes Soma Lőrinc), valamint annak attraktív örömét észrevevő, csodáló, majd utánozva próbálgató (Molnár Zsolt) játékából egy pas de deux kerekedik, fényporondot hagyva maga után. Ide aztán egyesével lépnek be az önmagukat kifejezni, megkülönböztetni, meghatározni vágyó nők és férfiak (élükön a nyitó páros tagjaival), hogy rövid próbálkozásuk után átadják helyüket a következőknek. A másik ember észlelése, észrevétele, a kapcsolatba lépés 100 %-ig személyes, különböző, ugyanakkor partner-, helyzet- és hangulatfüggő kísérletei, illetve ezzel párhuzamosan önmagam kommunikálásának próbája egyben a koreográfia szerkezeti váza. A hétköznapi találkozások és kapcsolatok véletlenjei, felbuzdulásai, alkalom- vagy kényszerszerűségei, ismétlődései, elmaradásai olyan mélységeket mozdítanak és jelenítenek meg egy pillanat alatt az előadás terében, amelyekről egyébként csak nagy, klasszikus drámák beszélnek. Ezt az intenzitást és sűrítést a tánc, a zene tudja, prózai előadásokban olykor a csendek, némulások.
McMillan egyetlen zenére, J. S. Bach d-moll zongoraversenyére (BWV 1052) koreografál, ezzel teremtve stabil keretet az egész és a rész, szóló és kánon, repetitiv és polifon változatos egységéhez. McMillan munkája a próbák során is kivételes élmény. Instruálás közben könnyeden, hajlékonyan határozott. Pontos, aránytartó, kifejező, dinamikus, robbanékony, szenvedélyes: érzékenyen és intelligensen fanatikus. Táncosként támaszt adó, nézőként imponáló ez a korrekt, energizált biztonság.

Mindkét darab alkotói munkáját Dóri István táncművész segítette asszisztensként. Bár a tánc egyetemes nyelv, mégis embert és türelmet próbáló pluszfeladat más nyelvű és kultúrájú alkotóművész emberi és szakmai kommunikációját pontosan, hitelesen, alázattal közvetíteni. Neki sikerült. Uhrik Dóra Kossuth-díjas táncművész, táncpedagógus, alapító tagként a Pécsi Balett művészeti tanácsadója, 2013-ig a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola Táncművészeti Tagozatának vezetője (melyet még Eck Imre alapított), mindig teli van mondanivalóval, tettvággyal, szándékkal, tűzzel. Úgy tűnik, ezt érdemesen hasznosítják a produkciók kapcsán is. Jelenléte, támogató éleslátása és azonnalisága biztonságot ad, inspirál, kölcsönösségre jogosítja a Társulat tagjait.

A tánc testtel absztrahált, mozgásban megélt érzés. Nem a szórakoztató-ipar sivatagába való. A mindennapok próbáin Vincze Balázs igazgató hálátlan, kiszolgáltatott, ám felelős szólószerepe –például a produkciókhoz szükséges feltételek biztosításának feladata- hozza a megérdemelt sikert. Holott majd minden lépésnél, lépéssel meg lehetne bukni. Hisz ha teljesít és produkál (akár erőn felül is), azt természetesnek vagy észre sem veszik. Amikor pedig mégis, akkor mindezt könnyen a maguk sikerének és érdemének tudják be. Úgy gondolom, a H-arcok kapcsán sokan dőlhetnek elégedetten hátra, s érezhetik büszkének magukat. Igen: olyasmit kaptunk, amire szükségünk van.


Pécsi Balett Nkft. | info@pecsibalett.hu | 7630 Pécs, Zsolnay Vilmos út 37.
Asz.: 25852103-2-02 | Cg.: 02-09-082787