Pécsi Nemzeti Színház

Mikor színre lép ez a borzalmat keltő alak
A Notre Dame-i toronyőr a Pécsi Nemzeti Színházban

www.pecsihet.hu

Victor Hugo örökbecsű művét az 1895. október 5-i színház-megnyitást követően már karácsony előtt, december 23-án bemutatták „Quasimodo, a Notre Dame-i templom harangozója” címmel, Pály Elek átdolgozásában, 5 felvonásos drámaként.
 
A francia alcím „Notre-Dame de Paris” volt. Ezt az 1896. február 18-i és az 1897. december 31-i előadás követte. Az első kritika a polgári Pécsi Napló december 24-i számában jelent meg. Ebből tudjuk, hogy míg a karzat csaknem megtelt, a földszinten több sor üresen maradt. A címszerepet Bognár János játszotta, akinek alakítását az Esmeraldával közös ötödik képben, a „vallomásos jelenetben” tapsolták meg először. Őt, az Esmeraldát játszó Balogh Etelt, valamint az intrikus papot alakító Peterdi Sándort egyaránt dicsérte az írás. Megtudhatta az olvasó azt is, hogy IX. Pius a regényt éppen az egyházi személy visszataszító megjelenítése miatt közösítette ki. A következő előadásról szóló kritika a címszereplőt kiemelte, ugyanakkor magát az átdolgozást bírálta. Az 1898. január 1-i írás szerint az előadás megvalósítása „…mint tavaly, most is a szorgalmas Bognár Jánossal a czímszerepben (történt). Annyira iparkodó, értelmes és minden szerepkörre használható színész Bognár, hogy ma nagyobb közönséget érdemelt volna, mikor egyszer az évben vezető szerephez jutott, melyben elég szép sikere volt. Külömben ez a rémdráma már a lomtárba való, melyből nem ’muszáj’ épen esztendőről esztendőre előszedni.”
Az 1900. december 17-i és az 1901. december 27-i előadást is Pály Elek színpadra alkalmazásában adták, de már 6 szakaszos regényes színműként. „A Notre-Dame-i templom harangozója” volt az új cím, a francia alcím nem változott. A lap 1900. december 18-i írásában zsúfolt karzatról, „jól látogatott” földszintről szólt. Mind a címszereplő Szacsvay Sándor, mind az intrikust megjelenítő Vágó Béla szélsőséges eszközökkel építette föl szerepét, ezzel arattak zajos sikert. Kende Paulát eszményi Esmeraldának minősítették. Az egész írásra jellemző volt azonban az ironizáló hang. A Pécsi Figyelő 1901. december 29-i értékelése a mai olvasó figyelmét is fölkeltheti, ezért érdemes idéznünk belőle. „A Mindenható bocsássa meg a tegnapi színházi estét a művezetőségnek, mert bizony mi gyarló, szinházbajáró emberek alig tudjuk megbocsájtani, hogy tegnap este a ’Notredamei templom harangozójának’ rémes históriájával kínoztak meg bennünket, kik elvégre is tán szórakozni járunk a színházba. Hogy mi indítja a mi színházi vezetőségünket arra, hogy az ilyen és hasonló dolgokkal kedveskedjék a közönségnek, ez ismét rejtély, mert hát feltételezzük, hogy az elsőrendűnek hirdetett pécsi színháznál tisztában vannak az általános művészeti áramlattal, melylyel magát szinte erőszakosan ellentétbe helyezni, legalább is veszedelmes. Természetesen, csak csekély számú közönség nézte végig az előadást, melylyel ez alkalommal nem foglalkozunk bővebben, jól tudva, hogy színtársulatunk egyetlen tagja sem vágyódott ebben a rémhistóriában babért gyűjteni…”
Pály Elek földolgozását adták az 1908. április 6-i és az 1911. március 20-i előadás alkalmával is, minden különösebb visszhang nélkül. A következő színrevitelre a monarchia, a „boldog békeidők” korszakának elmúltával került sor, túl az első világégésen, az antant-szerb megszálláson, az országcsonkításon (Trianonon). Az időközben indult konzervatív szellemű Dunántúl hasábjain követhették az olvasók nyomon az 1926. március 16-17-i előadások előzményeit és lefolyását. Nem véletlenül került ekkor színre a mű, ugyanis 1926-ban ünnepelte a világ a romanticizmus száz éves évfordulóját. Március 14-én a színházi rovatban a következő tudósítás jelent meg: „Quasimodó, a notredamei toronyőr nagy regényes drámát mutatja be a színtársulat kedden és szerdán. Ezt a nagysikerű drámát legutóbb a mozgó színházban láttuk. Mint csodás színjáték már régen bejárta a világ minden nagy színpadát és most a filmen folytatja diadalmas útját. A drámai együttes teljes személyzete van foglalkoztatva ebben a nagy mozgalmas drámában, hatalmas statisztériával. A színtársulat már hetek óta készül erre a nagyhírű drámára, melynek nehéz rendezési munkáját a biztos kezű Danis Jenő végezte.” Egy nappal az első előadás előtt közölte a lap a pontos szereplő-listát, a jegyek pedig – úgy tűnt - szépen fogynak. Az előadás visszhangja azonban nem tükrözte a beharangozottakat, a két előadásra nem sokan vettek jegyet, a szereplők, a rendező, a súgó /!/ minden igyekezete ellenére sem tudták megmenteni a könnyűnek találtatott színművet. Nem is adták elő többé.
Most egy másik korban, másik műfajban a Pécsi Balett fogja megjeleníteni Victor Hugo művét november 25-én 19 órakor két felvonásban, a Nagyszínházban. Koreográfus-rendező Jurányi Patrick, a zenéjét Weisz Nándor szerezte, a díszlet- és jelmeztervező Tresz Zsuzsa. Jurányi Patrick (1975) elemi- és középiskoláit Bécsben, balettiskoláit Bécsben és Budapesten végezte, balett- és kulturális menedzser diplomát Budapesten szerzett. Gyermekként föllépett Bécsben, Pongor Ildikó partnere is volt az operaházban, majd a Helsinki Nemzeti Balett szólótáncosa lett. Koreografált több színházunk mellett Kanadában, filmekben is szerepet vállalt. Mind ő, mind Vincze Balázs balettigazgató, mind a társulat bemutatkozását reménykedve várja úgy a szakma, mint a helyi színházszerető közvélemény.


Pécsi Balett Nkft. | info@pecsibalett.hu | 7630 Pécs, Zsolnay Vilmos út 37.
Asz.: 25852103-2-02 | Cg.: 02-09-082787