Pécsi Nemzeti Színház

A Notre-Dame-i toronyőr - Komáromi Éva írása

Univ Pécs - 2005. november 7.

Pécsi Balett

Amint beléptem a Pécsi Balett "rezidenciájába" a Nemzeti Színház harmadik emeletén, legyek bár szentimentális, de egy jóleső érzés csiklandozott végig, egy amolyan "itthon is lennénk" hangulat. Még kapóra is jött a várakozás Vincze Balázs balettigazgatóra, így kényelembe helyezve magam a kanapén, pár percig játszhattam a gondolattal, hogy én is ide tartozom, és éppen csak megpihentem a megfeszített tempójú próbák közben. Mellettem két táncos szundikált a kanapén, valóban, mintha csak otthon lennének. És mikor megérkezett Vincze Balázs, pár perc beszélgetés után már tudtam: megérzésem nem csalt.

Az igazat megvallva, a Pécsi Balett nemrégiben megválasztott, vagy inkább kiválaszott igazgatóját egy igazi vaskalapos, komor tekintetű ősz öregembernek gondoltam. Valószínű az "igazgató" cím mögé sujkolt sztereotípiából táplálkozott képzeletem. Ezért volt duplán kellemes meglepetés találkozni az "igazgató úrral", mert nem csak egy fiatal, kedves táncost, hanem egy hihetetlenül energikus, lendületes, határozott elképzeléseit megvalósító embert is megismerhettem egy személyben. Az új vezetés mellett a művészek csapata is felfrissült, a 19 táncos közül kilencen most kerültek a balett társaságba. Azonban itt az újoncoknak kijáró mondat, mégpedig:"Te csak ülj, figyelj, és tanulj az öregektől!" nem helytálló, a kezdetektől mindenki részt vesz a munkában. Az utóbbi években eléggé elült a hírverés,- ha szabad ilyen csúnyát mondanom- a pécsi balettosok körül. A jegypénztárban sem ajánlgatta a kedves szemüveges hölgy:"Igen, lesz most egy remek balett előadás…" Kissé mintha a kulturális élet zabigyerekeként volna számontartva,- vagy sehogy se tartva- a balett. Mert mi is a balett. Szűk nacik és tütük? Kimondhatatlan ugrások és lépések közepette a színpadon kibontakozó történet halvány sejtése? Az a baj, hogy nagyon sokaknak igen. Hova lett az érdeklődés, a lelkesedés a szép és nagy hagyománnyal rendelkező dolgok iránt? Talán a művészetek szétdarabolódása a baj, a "kortárs-csoportosulások" tömege? Nem bírálni akarok, csak érdemes lenne a klasszikus művészeti ágak szárnyai alá is kissé befészkelődni, és ott átmelegedni. Vagy a mai reklámcentrikus világban amivel nem bökik ki az orrunkat, az nem is létezik? Vagy érdektelenség, passzivitás? Lehetne még találgatni, mindenki magának, de én azért ajánlok egy darabot a Pécsi Balett előadásában, hátha valaki ugyanúgy örömét leli benne, mint én. Mert amit már a nagyanyám is ujjongva fogadott, én miért tolnám félre:"Ez nem elég modern, adjatok valami mást!"

A Notre-Dame-i toronyőr, 2005. november 25-én 19.00, Pécsi Nemzeti Színház
két felvonásban, táncban elbeszélve

zenéjét szerezte:Weisz Nándor
rendezte-koreografálta:Jurányi Patrick
Díszlet- és jelmeztervező:Tresz Zsuzsa
dramaturgiai konzultáns:Németh Ákos


Pécsi Balett Nkft. | info@pecsibalett.hu | 7630 Pécs, Zsolnay Vilmos út 37.
Asz.: 25852103-2-02 | Cg.: 02-09-082787