Pécsi Nemzeti Színház

Készen állni a feladatokra - Interjú Lovas Pállal

Megjelent a Pécsi Hírek 2005. április 14-iki számában.

Az Eck Imre balett-teremből Beethoven Egmont-nyitányának hangjai szűrődnek ki a Pécsi Nemzeti Színház harmadik emeletén. Újra és újra felcsendül a muzsika, ismétlődnek a lépések, az emelések, hogy összecsiszolódjon a mozdulatsor. Hetényi János és Lovas Pál balettművészek irányításával folyik a próba. A Pécsi Szabadtéri Játékok keretében bemutatandó Hódolat Eck Imrének című balettestre készülnek, mellyel kettős jubileumot ünnepel a társulat: a Pécsi Balett negyvenöt éves, létrehozója, Eck Imre pedig most lenne hetvenöt esztendős. Három koreográfiáját újítják föl erre az alkalomra.

Hetényi János alapító tagja volt Eck társulatának, Lovas Pál az ún. második generációhoz tartozik. Az Állami Balettintézet után, tizenkilenc évesen került a Pécsi Baletthez 1971-ben.

- Kicsit kalandnak éreztem, hogy ide szerződöm – meséli –, a várost nem ismertem, közelebbről a társulatot sem, de láttam és nagyon érdekesnek találtam egy-két budapesti vendégszereplésüket.

- Mennyit kellett várnia az első komolyabb szólószerepre?

- Nem sokat, ugyanis Tóth Sándor, az akkori balettigazgató (Eck Imre művészeti vezető volt) rengeteg koreográfiájában épített ránk, legfiatalabbakra. Itt nem úgy volt, mint az Operaházban, hogy ki kell várni, míg megüresedik az idősebb kolléga helye. Később Eck is egyre több feladattal bízott meg.

Ahogy az együttesalapítóra terelődik a szó, s felelevenedik emberi, művészi alakja, nem az egyes előadásokat idézi a táncos, hanem a megszületésükig vezető utat, érzékeny lelkű művészek együttgondolkodásának teremtő erejét.

- Imre sosem emelte fel a hangját, mégis tudott fegyelmezni. Ahogy beszélt velünk és instrukciót adott, szinte belém ivódott. Rengeteget hasznosítok mindebből magam is a tanításban, vagy ha próbát vezetek. Eck arra is példát adott, hogyan kezeljük a ránk bízott emberi értéket, miként próbáljuk kibontani a szunnyadó tehetséget.

Lovas Pál táncpedagógusi diplomát is szerzett. Tizenöt éve foglalkozik növendékekkel a Nevelési Központ alapfokú táncművészeti programjában, 2003 óta tanít Pécsi Művészeti Szakközépiskolában. Őszintén vallja: maga is sokat hasznosít belőle, mert a minduntalan felmerülő kérdések tudatosságra kényszerítik, s megóvják az automatizmustól.

Amikor legkedvesebb szerepeiről faggatom, egyet sem emel ki. Éppúgy szerette a Diótörő hercegét, Rómeót, Lőrinc barátot és Othellót, mint Bartók-művek címszerepeit: a Kékszakállút és a mandarint. Utóbbit a Magyar Állami Operaház színpadán kelthette életre, akár Jézust (A próba) és a kiválasztott fiút Bejart Tavaszünnep-koreográfiájában. A 80-as évek végén újjáalakult Szegedi Balettnél Imre Zoltán bízott rá szép feladatokat. – Emlékszünk rád, Tűzmadár! – üdvözölték tavaly nyáron Lovast az alföldi városban. Sztravinszkij szvitjére itt Szakály Györggyel táncolt – több mint húsz éve.

- Külföldi társulathoz nem vágyott soha?

- Amikor mehettem volna, akkor az disszidálásnak számított. De nem is vágytam rá. Szeretem ezt az országot, nem akartam örökre kiszakadni, ráadásul a Pécsi Balettel több kontinensre eljutottam: Kelet- és Nyugat-Európába, Kubába, Afrikába.

- Kevés táncos mondhatja el magáról, hogy aktív pályafutása három és fél évtizede tart. Mi a jó kondíció titka?

- Adottság, nagyon jó alapozású iskola és állandó tréning. Mindennap balettrúd mellé állok és gyakorlok. Megfogadtam Tóth Sándor tanácsát: a táncos mindig legyen készen egy újabb feladatra! A mi pályánkon 5% tehetség és ugyanennyi szerencse mellé 90% munka társul. A hullámvölgyeken is így jutottam túl: összeszorított foggal, még keményebben dolgoztam.

Nem maradtak el a hivatalos elismerések sem. A Pro Theatro, a Liszt-díj a Magyar Balettdíj és az érdemes művész cím mellé idén március 15-én, balettművészi és táncpedagógusi munkájáért a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét vehette át. – Örülök, hogy életben vagyok, és nagyon jólesik, hogy gondolnak rám – kommentálja nemes egyszerűséggel.  

Eck Imre, Tóth Sándor és Herczog István meghatározói voltak Lovas pályájának. Ebben az évadban Fejes Ádám vele és Spala Korinnával álmodta színpadra modern egyfelvonásosát. Tökéletes színpadi jelenlét, hibátlan fizikum, erős művészi átélés jellemzi kettősüket az Origóban.

- Miként éli meg a Pécsi Balettnél zajló változásokat?

- Az együttes eddig is felül tudott emelkedni a bizonytalanságokon, ezúttal is így lesz. Remélem, újabb (legalább) negyvenöt év van ebben a társulatban, és mindig akadnak olyan művészek, akik hitükkel, tehetségükkel tovább éltetik.


Csató Andrea


Pécsi Balett Nkft. | info@pecsibalett.hu | 7630 Pécs, Zsolnay Vilmos út 37.
Asz.: 25852103-2-02 | Cg.: 02-09-082787