Pécsi Nemzeti Színház

GISELLE
Fotóalbum (kattintson a képre az album megtekintéséhez!)




Az együttes az új bemutatón jó képet mutatott magáról, így bizonyára meg is lesz az eredménye annak, hogy a Pécsi Balettre irányuló nagyobb figyelem megfelelő teljesítménnyel párosul.”
Ellenfény 2009. 11. 11.


- balett két felvonásban -

Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jött létre.

Zene: Adolphe Adam - Riederauer Richárd
Díszlet-, jelmeztervező: Túri Erzsébet
Dramaturg: Böhm György Jászai-díjas
Konzulens: Hegedűs Sándor
Társkoreográfus: Czebe Tünde Harangozó-díjas
Rendező-koreográfus: Vincze Balázs Harangozó-díjas, Imre Zoltán díjas

Táncolják:

Giselle: Nagy Írisz
Albert herceg: Koncz Péter/Szabó Márton
Albert herceg barátai: Szabó Márton/Pataki Szabolcs, Molnár Zsolt
Mirtha, a villik királynője: Balássy Szilvia
Hilarion: Dóri István
Bertha, Giselle anyja: Uhrik Dóra, Kossuth-díjas Érdemes Művész

Valamint:

Czebe Tünde, Dér Dalida, Kiss Eszter, Kócsy Mónika, Ujvári Katalin,
Matola Dávid, Tuboly Szilárd

és a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola Táncművészeti Tagozatának növendékei
(Madonia Florence, Mikler Eszter, Sali Gréta)


A bemutató időpontja: 2009. november 6.
Budapesti bemutató: 2010. október 21. | Művészetek Palotája


Eredeti szereposztás:

Giselle: Nagy Írisz/Domoszlai Edit
Albert herceg: Koncz Péter/Szabó Márton
Albert herceg barátai: Kristóf Dávid, Molnár Zsolt
Mirtha, a villik királynője: Balássy Szilvia
Hilarion: Dóri István
Bertha, Giselle anyja: Uhrik Dóra, Kossuth-díjas Érdemes Művész,

valamint:

Bakos Anett, Czebe Tünde, Dér Dalida, Kiss Eszter, Kócsy Mónika, Ujvári Katalin, Vincze Brigitta

Bitó Sándor, Harka Máté

és a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola Táncművészeti Tagozatának növendékei



A plakátterv Vidákovich Sámuel, a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola növendékének munkája. Tanárai: Molnár Tamás, Nagy Tamás, Gellér B. István, Fejős Miklós 

 Az előadásról:

Az 1841-ben bemutatott Giselle talán az egyetlen romantikus balett, amelyet a világ minden jelentős balettszínpadán még ma is játszanak.  A balett témája egy német mondából származik: a villik esküvőjük előtt meghalt menyasszonyok, akik nem tudnak megnyugodni, amíg nem táncolják el az el nem táncolt táncaikat. Éjfélkor kikelnek sírjukból és kísértetként lebegnek a holdsütötte völgyekben, útkereszteződéseknél várnak a fiatalemberekre, és jaj annak, akit sikerül táncba csalniuk, azt irgalmatlanul halálra táncoltatják!
Mai szemmel nézve a történetet, akár Stephen King is írhatta volna. 
Ennek az a magyarázata, hogy az akkori kor polgársága hasonlóan érzett, mint a mai színházba járó közönség.  Az emberek a pénzhajhászás hétköznapjaiból olyasmi után vágyódtak, amit a vallás és a felvilágosodás egyaránt megvetett és elfojtott: a babonák és varázslatok tündérvilágába. "Ami titokzatos és távoli, földöntúli, mindaz intim és termékeny viszonyba került a balettel" - mondta Théophile Gautier. Az ég, föld, tűz, víz titokzatos lényei, a földalatti gnómok, koboldok, levegő-tündérek, lidércek, tüzes szalamandrák, folyók sellői, a sötétség gonosz boszorkányai, denevérszárnyú varázslói, démonjai, akik csak éjszaka, vagy a holtországbéli holdszférában élnek és végzetes lidércfényükkel csalogatják az embert, mind megelevenítésre vártak és várnak a balettszínpadon.
A Giselle a pécsi balettszínpadon természetesen a huszonegyedik század emberét fogja megszólítani. Adam zenéje a mai hangzásvilág követelményeinek megfelelően fog megszólalni Riederauer Richárd átiratában. És a történet a mai kor emberéhez kerül majd közel, aki szintén valami másra vágyik a színházban a pénzhajhászás hétköznapjaiból. 
        
Böhm György, dramaturg

 A villik történetéről:

A villiknek nincs személyi igazolványuk. Ám ha lenne, akkor sem tudhatnánk róluk semmi bizonyosat. A szóbeszéd szerint ugyanis a velük való találkozás halálos, senki sem élheti azt túl. Miután hiteles tanúk nincsenek, nem meglepő, hogy ismeretlen születési helyük, idejük, bizonytalan származásuk is. Egyesek szerint közvetlen rokonságban állnak az ókori lidércekkel, démonokkal, mások pedig inkább a "sötét középkor" boszorkányait tekintik ősüknek. Hírük persze bejárta Európát, szinte mindenütt hallottak róluk. A művészeknek is köszönhető bizony: irodalomban, festészetben, zenében, táncban gyakorta megjelentek. A villi-ábrázolók szerzői között ott találjuk Shakespeare-t, Goethét, Heinét, Baudelaire-t, Puccinit, a magyar költészetben pedig Vörösmartyt, Tompa Mihályt, Ady Endrét, Kosztolányit, Babitsot. Impozáns névsor. Kik tehát a villik, miről szól szájhagyományuk? Heine írta le, foglalta össze  talán a legtisztábban a róluk szóló népi mendemondát: "A Villik olyan menyasszonyok, akik házasságkötésük előtt hunytak el. Ezek a szegény teremtések nem nyugodhatnak békében a sírban, halott szívükben és halott lábaikban még mindig él az a táncolási vágy, amelyet életükben nem elégíthettek ki. Éjfélkor ezért kikelnek sírjukból, csapatba gyűlnek az utakon, és jaj annak a fiatalembernek, aki találkozik velük! Táncolnia kell velük, körbeveszik féktelen őrjöngéssel, és ő táncol, megállás nélkül, míg holtan nem rogy össze." Hát bizony személyesen valóban nem lenne szerencsés találkozni velük! A színpadon annál inkább.

Hegedűs Sándor, konzulens 

 

 
Bosnyák Mátyás és Ambrus Tícia tervei
(Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola)


Pécsi Balett Nkft. | info@pecsibalett.hu | 7630 Pécs, Zsolnay Vilmos út 37.
Asz.: 25852103-2-02 | Cg.: 02-09-082787